Egy nap Debrecenben

egy nap Debrecenben egy nap Debrecenben egy nap Debrecenben egy nap Debrecenben egy nap Debrecenbenegy nap Debrecenbenegy nap Debrecenbenegy nap Debrecenbenegy nap Debrecenben egy nap Debrecenben egy nap Debrecenbenegy nap Debrecenben

Azt hiszem, a városhoz való kötődésemet már említettem jópárszor, ami csak egyre erősebb, hiszen pontosan két éve költöztem el onnan…hihetetlen még leírni is.
A jó idő eljövetelével egyre jobban bennem volt az az érzés, hogy kimenni valahová, leülni és élvezni a napsütést, olvasgatni, vagy éppen csak nézelődni, nézni azokat az embereket, akiket nem ismerek, nem pedig ugyanazokat az arcokat látni. Ez már nagyon hiányzott, hiszen régen gyakran jártam ki a Békás tóhoz elmélkedni, most napról napra éreztem, hogy szükségem van egy napra, pár órára, amit ott eltölthetek, amikor nem zavar semmi, amikor elvagyok csak úgy, magammal.
Már számoltam a napokat, na persze nem csak a kikapcsolódásról szólt ez a durván másfél nap, hanem munkáról is, meg persze pár dolgot be kellett szereznem, ami nálunk nem kapható, így kellemeset a hasznossal, gondoltam. Egy pár órát mégis kiszorítottam magamnak, hogy egy kicsit körülnézzek az Egyetem környékén és a tónál, az általam oly sokszor felidézett helyeken. Vittem fényképezőt, mert imádok fotózgatni, visszaadják azt az érzést, mint amit akkor éreztem, amikor ott voltam, és ez kell nekem, ennyi km távlatából, a sors fintora, hogy éppen akkor vettem észre, hogy a telefonom lemerülőben van, amikor elővettem a fényképezőt, így, hogy spóroljak az energiával, 2-3 órára elő sem vettem, jó érzés volt 🙂
Egyre jobban azt érzem, hogy kellenek ezek a pillanatok, amikor egyedül élünk meg valamit, helyek, amik közel állnak a szívünkhöz, ahol sok-sok szép emlékünk van, mégse szomorít el bennünket, hanem inkább nagyonis az otthon érzetét keltik, a lelkünk otthonáét.

LOve,
THEgirl