Az idei ajtódíszem kicsit eltér az eddigiektől, persze mindegyik más és más volt, de most még magamhoz képest is furcsa alapanyagokkal álltam elő, tehát, nézzük, hogyan és miből készült…

HOZZÁVALÓK:

– 1 db nagy koszorú-alap
– bármilyen fehér színű anyag, a koszorú bevonására, a maradékok tökéletesek, úgysem fog látszani.
– kb. 16-18 méter színes szalag, nagyjából úgy oldottan meg, hogy legyen 4 különböző féle, de annyira ne különbözzenek egymástól, így jobb híján ugyanazon színből vettem többféle szélességet is.
– 20 cm anyag (kb, ha 180 cm az anyag szélessége), én mentát választottam, mert nem kaptam ilyen színű szalagot, ha lett volna szalagom, nyilván ezt kihagyom. Nagyon fontos volt, hogy ne a zöldes mentát, hanem inkább a kékbe hajlót tudjam megragadni és ezzel az anyaggal sikerült is.
– 8 db közepes és 10 db kicsi (ami egy ötforintos méret lehet) hungarocell golyó
– fehér akrilfesték, ecset, lefesteni a golyókat
– valamilyen felirat
– gombostű és sima varrótű
– ragasztópisztoly

A koszorú bevonása és a golyók befestése viszonylag egyszerű műveletek ígérkezik, ezekkel nem kell sokat bajlódni, a kik kék szalagokkal annál inkább. Legyezőként fel kell hajtogatnunk az összeset, és egy pontot pisztollyal összeragasztgatni minden hajtás között, ha lehet a legalján, hogy a teteje majd szépen szét tudjon nyílni.  Én úgy tettem mindezt, hogy 5 hajtás legyen mindegyik kis legyezőn, mutatom a műveletet és a végtermékeket:

Ezután nincs ás dolgunk, mint felhalmozni gombostűvel ezt a sok kis apróságot a koszorúkra, lehetőleg úgy, hogy egyenlő arányban és össze-vissza legyenek a szalagok rajta, közben pedig a golyóknak is helyet kell kerítenünk, azokat én varrótűvel rögzítettem. Igazából simán lehetne ragasztani is, mint, ahogy minden éven szoktam ezeket a koszorúkat, azonban így sokkal könnyebbnek bizonyult most és még az ujjunkat sincs esély még egyszer megégetni (mert ennyi szalag ragasztása után már ez a sokadik lenne amúgy is – legalábbis nekem, tipikus :))

Utána már csak a feliratnak kell valahol helyet találnunk a koszorún és már kész is, íme…