Mennyivel másabb az életem, mint 5 éve?!

Egyre többször jutnak eszembe azok a dolgok, amik régen mindennaposak voltak és olyannyira egyszerűnek és magától értetődőnek tűntek, hogy soha nem gondoltam volna, hogy annyit jelentenek a számomra. Gondoltam érdekes lenne egy-két gondolattal bemutatni, mennyiben másabb egy 27 éves nő élete, mint egy 23 évesé, legalábbis az én esetemben:) Aztán, ahogy keresgéltem a régi képek között, akaratlanul is nosztalgiába ment át a dolog és bizony egy-egy képet a hatalmas nevetés után meg-megkönnyeztem 🙂 Ezt a képet azért választottam, mert valahogy számomra tökéletesen benne van az érkezés és a távozás is, ami mindig onnan nyer értelmet, ahonnan nézzük, így visszanézve végtelen távolban szemlélem magunkat, ahogy sétálunk az éjszakában…

HÉTKÖZNAPOK

Régen: Napi pár óra az Egyetemen, a héten egy nap valahogy mindig szabad volt, ha nem, úgy alakítottuk. Óra előtt/óra után irány a FORUM, kv, vásárlás vagy csak úgy bolyongás a városban a barátnőkkel.
Most: Minden nap munka, heti háromszor esti főzés, állandó mosogatás és folytonos várakozás a hétvégékre.

HÉTVÉGE

Régen: Pénteken összeszedtem a legjobb ruháimat és elutaztam a szerelmemmel tölteni a hétvégét, amit persze egy fél napi szépségápolás előzött meg, hogy minden tökéletes legyen.
Most: Pénteken a munkaidő végére programozom az első mosást, amit már reggel beállítok, így ha hazaérek, máris folytathatom egy újabb adaggal. Péntek/Szombat általában takarítok és a bevásárlást intézzük, vasárnapra jut a többi, amit egész héten halogatok, hogy majd hétvégén. Ilyenkor általában egy pár órát varrok, hogy legyen valami a hétvégémben, ami még jól is esik.
//Kivéve, ha elmegyünk valamerre a hétvégén, mert akkor ez az egész tolódik hét elejére 😀

EGYETEM/TANULÁS

Régen: Szorgalmi időszakban szinte soha, vizsgaidőszakban állandóan. És még nehéznek éreztem…
Most: Munka mellett most kezdek majd Mérlegképes könyvelőnek tanulni, azt kell mondanom, hogy azt gyönyörűen beosztottam, hogy minden szombaton suliban leszek és nekem arra igenis lesz időm, viszont magával a tanulással nem igazán számoltam. Mégis mikor?! Talán vasárnapra jut egy-két órám, amit szabaddá tudok tenni, viszont ha a szombati programokat nem tudom megcsinálni a suli miatt, akkor komoly ellentmondásokba fogok ütközni.

EVÉS

Régen: Azt ettem, ami éppen akadt, kihúztam egy Győri Édes Jóreggelt-tel a délelőttöt akár, később pedig főztem vagy rendeltem ebédet.
Most: Főzünk. Heti 3-szor, plusz hétvégén. Rendesen reggelizem, mindig van főtt étel ebédre és a vacsorára is odafigyelek, ma már biztosan nem tudnék kekszeken élni:)

VÁSÁRLÁS

Régen: Hosszasan és lassan átnéztük az egész FORUM-ot és aznap nem is döntöttem, bementem másnap, harmadnap, óra után…Nem sok mindent tudtam megvenni, de amit igen, azok igényesek és gondosan kiválogatott darabok voltak.
Most: Két-három havonta jutok el az áhított bevásárlóközpontba, ami nagyon megnehezíti a dolgomat, hiszen aznap döntenem kell, habár emiatt még soha nem vettem haszontalan dolgot, pontosan tudom, hogy mi az, amire szükségem van. Sokat vásárolok online, a H&M  webshopja áldás számomra, e mellet pedig rengeteg a kedvezmény, tehát sokszor olcsóbban jutok hozzá valamihez kipostázva, mintha besétálnék a boltba.

SZABADIDŐ

Régen: Minden nap órákig MSN-eztünk és ültünk a gép előtt a barátnőimmel, amellett, hogy rendben tartottam a füzeteimet, nem sok mindent csináltam. Nem gondoltam, hogy az idő később ekkora kincs lesz.
Most: Vannak olyan dolgok, amikről nem mondok le, minden nap 20-40 percet szánok edzésre munka után, hétvégén pedig igyekszem elmenni futni. Szinte soha nem ülök a gép előtt azért, hogy csak beszélgessek, minden kommunikációt a többi tevékenység közben oldok meg.

SZÓRAKOZÁS

Régen: Imádtam a hétfőket és keddeket, mert már javában készültünk a szerdai bulira, alapjában véve a hét úgy oszlott el, hogy buli előtt és buli után. Szerdán délután gyakran aludtam 1-2 órát, majd kezdődhetett a készülődés, haj, smink, minden…Életem legjobb időszaka volt és mindig hálás leszek azért, hogy átélhettem azt a sok-sok örömöt, mókát, nevetést és őszinte beszélgetést, amiket ezen alkalmaknak köszönhetek.
Most: Évente kb. kétszer van arra alkalom, hogy a barátokkal csináljunk valamit, de ezek nem bulik már, hanem inkább beszélgetős esték, ugye az ember nyilván nem találkozik annyit, beszélgetni szeretne. Bár sokszor gondolok arra, hogy jó lenne megismételni újra egy olyan igazi bulit, mint régen…még várat magára 🙂

Ha tetszett ez a cikk, tarts velem továbbra is, hiszen sok új témával készülök még!

XoxO,
girl